Derű
„Az érintést ritkán hozzuk összefüggésbe az erőszakkal.
Ez elsősorban nem az érintésről vagy épp az erőszakról, hanem rólunk mond el ezt-azt.”
I.
Werner Herzog a Nosferatu forgatására
tizenkétezer patkányt rendelt Magyarországról.
Csakhogy a magyar patkányok mind fehérek voltak.
A szőrös kis laborasszisztensek
célja a pestis,
az általános romlás
lett volna olyan korszakban,
ami mindig haldoklik, de sose hal meg.
Deft polgármestere ellenezte
a patkányok eleresztését,
Schiedam polgármestere nem.
A koplaló patkányok
bizonyára
nem fontolgatták hosszan,
felfalják-e egymást.
Herzog a túlélőket szürkére kívánta festeni.
Először lobogó vízbe eresztették az állatokat,
a felük elpusztult. A túlélők
egymásról kezdték el nyalogatni a festéket,
ami ugyancsak növelte az áldozatok számát.
Ha jól figyelsz,
a filmben nyüzsgő patkányokon
láthatsz egy kis fehérséget,
ahol a nyelvek nekiálltak a mosásnak.
A patkányok célja nem az,
hogy emlékeztessenek rá, mennyire kiszolgáltatott vagy.
Különben az vagy. Hiszen honnan is tudhatnád,
hogy aki ecsettel simogat, nem műalkotásként tekint rád?
Hogyha nyalsz, nem a gyalázat ellen nyalsz?
Tartsd észben: a patkányok célja nem a gyógyítás.
De mintha mégis egészségesebb lennél
a képsorok és a gondolatfutamok után.
II.
„Ha túlságosan meg akarsz gyógyulni, belebetegszel.”
Mondja egy tréner, miután véget ér a TikTok-videó,
amiben megtudsz egy kis érdekességet
a ‘79-es Nosferatu forgatásáról.
Egy ideig úgy osonsz át a mindennapokon,
hogy bízol benne, egy kis érdekesség vagy,
akit nem kedvetleníthet el, ha egy habilitált
egyetemi docens szerint
„nem az igazság
a fontos, hanem amit annak hisznek,
nem a hit, hanem a hívők.”
Tulajdonképpen mindegy is, hogy a patkányoknak,
vagy neked vannak-e céljaid,
mert így is szalagok keresztezik az utad.
Egyébként a patkányok fogai erősek,
napokig bírják víz és élelem nélkül,
ha pedig úszni kell, egyfolytában úsznak,
ami ehető, megeszik,
ami nem, azt is,
a legtöbb méreg csak nehezen bír velük,
alkalmazkodnak és szaporodnak.
De ha többé nincsenek szalagok,
mert a Bechterew-kór egyre jobban terjed,
nehezen tudsz lábra állni,
a csigolyáid összecsontosodnak,
a nyakad alig mozdul,
görnyedt vagy és sápadt,
és csak a gyulladás őrjáratozik,
feszít,
szúr és mar,
mintha marcangolnának ízületeid,
akkor nézz mindig félre,
ha félrenézel, úgy könnyebb,
ebben bízz,
ne a gyógyulásban,
csak nyalogasd a cserepes szád,
amíg hatni kezd,
nézd, hogy a kéklő kék egyre kékebb,
nézd az Adriát egy teraszon, ahol hatni kezd a gondolat,
hogy a patkányokról kell példát venned,
akik nem tudják, hová utaznak,
milyen indulatúak a kezek,
és a simogatásról hinni képesek, hogy simogatás,
különben is, a derű fogai erősek,
a derű napokig bírja víz nélkül, élelem nélkül,
ha pedig úszni kell, a derű egyfolytában úszik,
ami ehető, megeszi,
ami nem, azt is,
alkalmazkodik és szaporodik,
köpve rá, melyik polgármester mit engedélyez,
hogy a viselkedésbiológus szerint mi rossz ötlet,
hogy tizenkétezer sok, vagy kit érdekel,
és ha megrendít, rendülj meg,
mert az idő hömpölygésével, nyüzsgésével
egyre nehezebb lesz.
Borító: Werner Herzog Filmproduktion Gaumont ZDF
